Nagyon hálás vagyok neked, hogy megszületett az első komment az első szösszenetemre. Úgy köszönöm meg neked, hogy nem kommentben, hanem külön írásban válaszolok.
Ugyanakkor igen szomorú vagyok a komment tartalma miatt.
Az első mondat sajnos nem óhajtó, hanem bizony kijelentő, és mint ilyen, pontatlan, és nem igaz. „A magyar parlamentet szabad választáson a magyar emberek választják, és a mindenkori magyar parlament, a magyar embereket szolgálja, nem csak fidesz tagokat, nem csak fidesz választokat, mintahogy nem is mszp tagokat vagy választokat kizolagosan, hanem átfogoan, minden egyes magyar állampolgárt, és minden határon kivül ragadt magyar érdekeit is képviseli.”
Kezdve azzal, hogy Magyarországon nem csak magyarok laknak, csak a Magyar Köztársaság parlamentjéről beszélhetünk, amibe magyar állampolgárok (magyar emberek, német emberek, szlovák emberek, cigány emberek) delegálnak (mellesleg igen rossz szisztéma alapján) képviselőket.
A választási szisztéma pedig azért rossz, mert 52%-nyi szavazattal 67%-nyi mandátumot lehet szerezni. Orbán zsenialitása, hogy felismerte: ha egy párt esetleg szavazatot vonhatna el tőle, azt fel kell szalámizni (Kisgazdák), ha pedig a szalámizás nem megy, akkor közös listán kell velük indulni, és utána felszalámizni (lásd, MDF és majd meglátod: KDNP). Hogy az ellenzékkel mit szeretne tenni, az jól látható a médiával, az Alkotmánybírósággal, az Alkotmánnyal, az köztársasági elnöki és a legfőbb ügyészi poszttal stb., stb. történtekből.
Igen, az lenne az ideális, ha minden képviselő a közjót tartaná szem előtt. Sajnos, mint tudjuk, ez nem így van –– nem is volt soha, még csak nem is az ő pártjukra szavazók érdekeit preferálták az ellenzékre szavazókéval szemben. (Hogyan is tehették volna, amikor mondjuk egy fideszes és egy szoci nyugdíjas között kellett volna érdekkülönbséget találniuk egy nyugdíjemelés során?) A magyar „képviselő” szó kínálja ezt a szójátékot: a képviselők legtöbbje nem a választóit képviseli a parlamentben, hanem fordítva: a pártját és a saját érdekeit a választók előtt.
Továbbá még sohasem volt olyan, hogy egy politikai erő minden érdeket szolgálhatott volna. Ez egyszerűen lehetetlen. Az viszont nem, hogy mindenki alapvető érdekeit (alapjogait) tiszteletben tartsa.
Második mondatodból úgy tűnik, egyszerűbbnek látod a dolgokat, mint amilyenek.
„Akinek nem tetszik az eredmény, az menjen el szavazni, és akkor lehet ezen változtatni.”
Nem arról van szó, hogy tetszik-e a választási eredmény, hanem hogy tetszik-e, amit itt folyik. Sőt, nemcsak hogy tetszik-e, de el tudom-e fogadni egyáltalán. Nem tudom elfogadni. Nem lehet csak a szavazásra bízni a dolgok alakulását, és két választás között kukán tűrni-bámulni, ami történik. Még akkor is ki kell mondanunk a véleményünket, ha a kormány legitim. Ez a demokrácia egyik lényege. (Mindig is szánalmasnak tartottam azokat a hozzászólásokat, amelyekben az szerepelt: „akinek ez meg az nem tetszik, az tegye ezt meg azt”. Ezekből ugyanis hiányzik az érvelés, a meggyőzés vágya, a késztetés a gondolkodásra.)
Akkor pedig, amikor a kormány intézkedései megkérdőjelezik a saját legitimitását (hiszen azokat a rendszereket bontja le, amik őt a hatalomra emelték!), még inkább.
