Részlet a 2013-ban elhangzott védőbeszédből:

Tisztelt Bíróság!

Szeretném, ha végiggondolnák itt következő érveimet, melyek szerint a védencem ellen felhozott vád egy fatális félreértésen alapul. A tett – aminek elkövetését ő maga is beismerte – nem az, aminek látszik.
       Tisztelt bíróság, esetünkben egy hirtelen megvilágosodásnak vagyunk tanúi: védencem, akit mindig is demokratának és kormányellenesnek ismertünk, egy hideg februári éjszakán ráébredt mindarra a rosszra, amit pártunk és kormányunk ellen eddig vétett. El tudják Önök képzelni, milyen lelkierő kell egy ilyen felismerés elviseléséhez? Kérdem én, hányan lennének Önök közül képesek arra, hogy egy szempillantás alatt átértékeljék eddigi életüket, tetteiket, hogy más színben lássanak mindent? Bíró úr, ügyész úr, tisztelt ülnökök, Önök, akikkel mind egy Fidesz-alapszervezetbe tartozunk, ismernek engem és kemény jellememet; nekem bizony pokoli kín lenne egy ilyen ráébredés.
        Védencemnek volt elég bátorsága, hogy mindezt elviselje és megtegye, és a pártunk és kormányunk által diktált útra lépjen. De hogyan tegye ezt? – kérdezte önmagát. Egy olyan terv fogalmazódott meg benne, ami minden téren és szempontból megfelel pártunk és kormányunk céljainak. Egyszerre mérhet csapást a sajtószabadságért hőzöngőkre, a multikra, az ellenzéki médiumokra és kifejezheti mélységes és elkötelezett magyarságát.
         Mert mit is találtak e bátor férfiú zsebében? Magyar terméket, kérem, magyart, mert már előre gondolt az eset sajtóvisszhangjára, nem mondjuk szlovák sajtot vagy francia lőrét! És mi is volt ez termék? Lehetett volna pálinka, amit szeretett vezérünk a drogok elleni harc jegyében végre visszaemelt az őt megillető helyre, minden magyar család mindennapi mannájává. De nem. Védencem szalámit választott, tisztelt bíróság, szalámit, pártunk egyik legszentebb módszerének, a szalámizásnak a névadóját! Mert hogyan is lehetne most pártunk ily erős, ha bölcs vezérünk nem szalámizza le egykori szövetségeseit? Sehogy, tisztelt bíróság, sehogy. Védencem tisztán látta a magyar szalámi szimbolikus erejét, akárhonnan nézzük is.
        És hol is történt mindez? Annak az imperialista multi cégnek az áruházában, amely pártunk és kormányunk különadóinak is a legfőbb célpontja! Kormányunk nagyot ütött ugyan erre a cégre, de ha minden kormányhű polgár ­– bocsánat, ember – csak ennyivel csapolná meg ezt magyarságot pusztulásba taszajtó multit, mint védencem, nem itt tartanánk!
        Védencem mélyen megbánta a balliberális sajtó kebelén, pártunk és kormányunk ellen elkövetett bűneit is. Terve azért volt zseniális, mert napnál fényesebben bizonyította, hogy az idegen érdekeket szolgáló médium az éhhalál szélén tartja zsarnoki markában a megtévedt polg.. embereket.
        És hogy mindez előre eltervezett, a kormány és a párt érdekében elkövetett cselekedet volt, mi sem bizonyítja fényesebben, mint hogy védencem önként szaladt a brutális multi biztonsági őreinek karjaiba, nem titkolva, büszkén vállalva tettét!
        Vegyük figyelembe továbbá, hogy védencem valaha annak a Magyar Narancs című újságnak volt a munkatársa, amely ööő… liberális volt ugyan, de ööő… mégis a legközelebb állt pártunkhoz, amely később, akárcsak védencem nemrég, ööő.. átértékelte és ööő.. hátat fordított annak a….”

[A beszéd e pontján kommandósok törtek be a terembe, és lelőtték a védőt. A bíróság a védő egyéb irányú elfoglaltsága miatt a tárgyalást elnapolta.]